Kategóriák
interjú

A modern kor Ősanyái

Pixyre – Herold Martinával beszélgettünk az anyai ösztönökről, a hibákról, a megérzésekről, az anyai létről.

Az “ősanya” kifejezés mai értelemben sokszor egy bélyeg, negatív jelzőkkel. Ahelyett hogy címkézünk, hogy ítélkezünk, nézzünk a dolgok mögé – egy igaz Ősanya igaz ösztönei nyomán:

Martina beszélgetésünkkor éppen második gyermekével várandós. Rengetegen ismerhetitek Őt a közösségi médiából, hatalmas követőtáborral rendelkező YouTube csatornájából. Nagyon inspiráló személyiség, tabuk nélkül mutatja meg a fiataloknak, miről is szól az élet, a szülőség, az anyaság.

Milyen hatással volt Rád az első vagy akár a mostani várandósságod idején a mai “ősanyázás”? Befolyásolt-e negatív vagy pozitív irányban ez a szemlélet? Illetve változott-e a Te véleményed az Ősanyaságról a két várandósságod között?

Az első várandósságom idején nem foglalkoztam mélyebben semmi anyasággal kapcsolatos témával. Az első hetekben elolvastam, megkérdeztem, amire kíváncsi voltam, majd megnyugodtam, hogy ez menni fog. Akkor nem neveztem volna ősanyaságnak, de utólag visszagondolva, már szerintem ez is az volt. Nem görcsöltem rá semmire. Egy barátnőmnek köszönhetően kezembe került 9 hetes várandósan Maria F. Mongan – Szülés ahol én irányítok című könyve és ott kaptam először egy góliát méretű löketet, hogy az ösztönösség, az ősi erő bennem is megvan. Most már azt mondom változott a véleményem. Amikor megszületett a fiam és rengeteg dolgot olvastam, sok anyát megismertem, akkor hallottam először ezt a szót, hogy ősanya. Az ugrott be, hogy igénytelen, leharcolt, gyerekpotyogtató nők lehetne ősanyák. Ma már egészen másképp látom. Szerintem mindenkiben megvan az ősanya, az ősi ösztönösség. Rajta és a környezetén múlik, használja-e a képességeit, vagy elnyomja őket, félve attól, hogy nem lehet ilyen “egyszerű” ez az anyaság, hogy szinte mindenben a gyermek viselkedése és a saját szívünk alapján döntünk.

Mit gondolsz, egy Kismamának van-e felelőssége abban, hogy az Ősanya, mint negatív jelző, változzon és végre pozitív jelentéssel gazdagodjon?

Naná! De ez nagyon nehéz és hosszú folyamat. Az anyaságban van egy csodás és egyben kínzó jelenség. Akárhogy kapálózol, megváltozik az életed, változol te is és ez így is marad örökre. Külsőleg, belsőleg, mindenhogyan. Talán a lelki és mentális változás az, ami a legkomolyabban igénybe veszi az anyukákat. Könnyebben kifordulunk önmagunkból, akár a gyermekünk védelme érdekében, akár a saját igazunk érdekében, vagy csak mert x napja virrasztunk és teljesen kontroll nélkül léteznek az érzelmeink. Ezek szüleménye sokszor a különböző nevelési viták, jelzők felbukkanása az interneten. Régen volt az anyukák körül család. Kislányként is tudhattak sok mindent a szülésről, akár látták is azt. Régen hajlandóak voltak személyesen kommunikálni egymással a szomszédok, rokonok, nők. Érthető, hogy ennek hiányában személytelen chatelések eredményeként jönnek a dobálózások, téves infók terjesztése.

Gyakran látom, hogy az Anyukák agresszíven lépnek fel egymással szemben ebben a témában. Egy “útját kereső” Kismama hogyan kerülheti el, hogy bedarálja őt az ősanyázás?

Nem csatlakozik egyik fórumhoz sem, ahol bármi kirekesztettséget, beszólást, mások gúnyolását tapasztalja. Nem követ olyan anyukákat, akik rendszerint szeretnek mutogatni másokra, másokat kigúnyolnak, stb. Alapvetően ez “csak” egy szó. Nem kell sem bele tartozni ebbe a csoportba, sem elmenekülni előle, sem gúnyolni. Anyának kell csak lenni, szívvel lélekkel, magabiztossággal. Elhinni, hogy mindenféle okoskodó tanács nélkül is képes egy nő JÓ döntéseket hozni a gyermekét illetően. Mi a JÓ döntés? Ami anyának, apának, babának, tesóknak, tehát a szűk családnak megfelelő és kielégíti a kicsi MINDEN igényét. Mindenki más aki ezen kívül van, nem avatkozhat bele. Persze kezdő anyaként mindent keresünk, kérdezünk, de akkor is tudni kell magunkra is hallgatni.

Előfordult olyan, hogy cserben hagytak a megérzéseid?

Nem emlékszem ilyenre. Nem felvágásból, de tényleg nem tudok erre példát mondani. Ez nem azt jelenti, hogy minden döntésem kiváló volt és a gyermekem minta gyermek. Inkább azt mondanám, hogy mindig haladunk előre. Mindig vannak új kérdések, megtorpanások bennem. Olyankor olvasok, keresek, kutatok, agyalok, beszélgetek azokkal, akikben bízom, nem utolsó sorban Zoli, a párom is segít dönteni. Általában mindent megoldunk jól. Onnan tudom, hogy jól, mert átlépünk egy másik fejezetbe, ahol újabb dolgokkal kell szembenézni és megoldani, de már a régről felbukkanó helyzeteket jól kezeljük. Szülők és gyerek is egyaránt.

A személyiségedben mi az a 3 legfontosabb dolog, ami Ősanyává tesz téged?

Nem érdekel még a saját anyukám tanácsa sem, ha úgy látom, hogy a kisfiam mást igényel. Önfejűnek hangozhat, de valóban igaz, a gyermek számára csakis a saját szülei hozhatnak igazán jó döntést.

Bárhol, bármikor szoptattam és fogok is.

A gyermekem igényeit nem szorítom magam mögé soha. Ez nem azt jelenti, hogy kizárólag ő az első. Inkább mindig mérlegelek. Egy poszt kitétele nem olyan fontos, hogy meglegyen este 8-kor, ha a fiam engem igényel. Várhat egy órát az egész. 

Szerinted mi kell ahhoz, hogy egy Kismama át tudja adni magát az ősi anyaösztönöknek és felismerje magában az Ősanyát? 

Támogató környezet – Ez az első aminek hiánya sajnos komoly károkat tud okozni az anyukák szívében és ösztöneiben.

Sokkal kevesebb felesleges, business miatt nyomatott babaholmit kellene a piacokra dobni. Rengeteg “anya pótlék” eszköz van, ami sajnos többet árt mint használ az anya és baba között kialakuló ősi kapcsolatnak. 

Nekünk anyukáknak meg kellene tanulnunk az internetet jól használni. Alap szabályként tartatnám be mindenkivel (magammal is ezt teszem), hogy kialvatlanul, nehéz napokon, nem írunk soha senkinek a fórumokon. Abból sosem lesz semmi jó. Mindig tiszteljük a másik döntését. Akkor adunk tanácsot, ha valaki kéri, igényli azt.

Akármennyire antiszociálissá válunk a kisbaba mellett, ki kell mozdulni, találkozni olyan anyákkal, akik inspirálóak, erőt adnak, pozitívak.

Ha most csupán egyetlen egy tanácsot adhatnál egy Kismamának, mi lenne az?

Ne félj anyának lenni. Ne félj dönteni. Nincs olyan, hogy nem normális. Minden családban vannak dolgok, amik egyik családnak érthetetlenek, másik család pedig csodálja és követi azt.

Végül pedig, kérlek nevezz meg egy számodra igazán kedves Ősanyát ❤️

Rimóczi Zsófi – még nem volt anya, mikor követni kezdtem. Vegán, maximálisan környezettudatos, környezetvédő csaj. Inspirált akkor is, amikor nem volt édesanya és most is, mikor már van egy csodás kislánya. Vannak dolgok, amikben nem tudnék azonosulni vele, mégis nagyon pozitív töltetű és erőt tud adni bármikor. Ezzel azt akartam mondani, hogy nem az a lényeg, hogy majmoljunk valakit vakon, sőt! Az óriási hiba! Inkább az, hogy az anyaságban, a döntéseinkben legyenek körülöttünk olyan emberek, akik inspirálnak, de nem nyomnak el.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük