Boldog vagyok, hogy egyre több helyen, egyre több ember foglalkozik a #selflove, az önelfogadás témájával, és kicsit előtérbe kerül az önszeretet fontossága.  Ez egy rohadt nehéz ügy, talán egy végtelennek tűnő utazás, hiszen a testünk gyakorlatilag mindennap tanít nekünk valamit – ha odafigyelünk rá.

Az önszeretet bázisa ugyanis az önismeret. Az előző posztban már kicsit érintettem én is a témát, rendkívül fontosnak tartom saját testünkkel való kapcsolatunkat. Ennek a kapcsolatnak az alapja, hogy mennyire ismerjük egymást testünkkel, és hogyan működik közöttünk a kommunikáció. Ahhoz, hogy megértsük, mi miért történik velünk, figyelmet kell szentelnünk rá, minden nap, minden életkorban, élethelyzetben. Elképesztő belegondolni is, de ebben a testben éltél 15 évesen is. Meg 20 évesen is. Meg mindig. Bármi történt veled, a tested alkalmazkodott, és téged szolgált. Ma már persze nem ugyanolyan, mint 10 éve, hiszen rengeteget változott, érted, a gyerekeidért. Sokszor csak úgy sodródik az árral, és teszi a dolgát, melyet természetesnek tekintünk.Az nem járja, hogy a „löttyedt hasam” miatt nem szeretem magam, és nem törődök a testemmel. Nem járja, hogy szégyellem magam minden egyes alkalommal, amikor egy tüsszentés „mellékterméket” cseppent a fehérneműmre. Mondhatom azt, hogy életem végéig bujkálni fogok saját magam és mások elől is, vagy DÖNTHETEK úgy, hogy basszus, megmentem magam. Olvasok, informálódok, képzem magam. Megismerem a testem működését, és megteszem a tőlem telhetőt. Tudom, tudom, hogy mennyire nehéz ez. Nekiállni, belekezdeni, elindulni, segítséget kérni. Tudom, mert én is anyuka vagyok, nekem is óriási nyűg sokszor a testemmel foglalkozni, lenyomni egy neadjisten 60 perces tornát, amikor azt sem tudom, merre vagyok arccal. Vagy amikor pluszban a gyermekem se tudja, és 3 vagy 5 részletben jön össze ez a bizonyos 60 perc.  Rengetegszer nem is jön össze egyáltalán. De többször igen. És ez számít. Mert kutya kötelességem vigyázni a testemre, szolgálni, ahogyan ő is szolgál engem. Hogy jobban legyek, hogy jobban legyünk. Az ép testemben az ép lelkem.